Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

Béka-nász

BÉKA-NÁSZ 15 szét a kopár világon, de azért nem kerüli el a figyelmét semmi sem; még a parasztszekér elől is korán szárnyra kap, nagy lomhasággal libbenti meg esetlen evezőit s fehéres hónaalját mind távolabbról mutogatja. Aki a fényes vizecske felé közeledik, jó meszsziről is észreveszi, hogy piczi fodrocskák kergetik egymást rajta. A fodrok néha hosszú, egyenletes vonalban siklanak el a víz tetején s kifutnak egészen a partig, ott egy parányit locscsannak s azzal örökre elsimulnak. Ezek a hullámocskák a szellő sóhajtásától születnek, ezek a szellő elől futnak s meghalnak abban a pillanatban, amikor a szellő tüdeje elfárad, megpihen. De mintha apró örvények laknák a tó mélyét, sok-sok körbefutó, ívbe kanyarodó, gördülő fodrocskát is látni. Azokhoz semmi köze a szélnek ; azok feltámadnak itt is ott is, széllel és szél ellenében ; kiindulnak egy középpontból, futnak jobbra, futnak balra; kanyarodnak, körben terjeszkednek, mint a mikor kavicsot dobunk a vízbe s ott, a hol beleesett, egyszerre karikagyűrű formájával növekediknövekedik egy kis fodrocska, amig olyan nagyra nem nő, mint egy malomkő, mint egy malomkerék, mint egy... De bizony akkorára mégis csak elgyöngül, elmúlik; — volt — nincs. Mi lehet az? Közelebb a tóhoz, még közelebb! Milyen különös, halk, dünnyögő hangok támadnak itt.