Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

Magány

MAGÁNY Hl tökéletesen kihalt. Amint a hűs szobában pihenve, kinézek az egyik ablakon, amelyik kelet felé nyílik: csak egy fényes, zöld ürességet látok; a legelő csücske szinte idáig nyúlik, nem járja azt most semmiféle állat; túl van a gulya a kopár dombon, lent fordul egyet a kút körül, ahonnan nincsen már messze a tengeri föld. (Azt dézsmálgatják a bojtárok, ha szerét ejthetik). A vályogfal másik oldalán, nyugat felé is látszik egy kis szelelő nyilás; a fele hólyagpapirossal van beragasztva s előtte valami avult csipkekötényből függöny. A hanyatló nap megfényesíti a hólyagpapirost, melyen át, valami repedésen szellők osonnak be s gyöngéden lengetik a függönyt. Átszalad a napsugár a szobán, mégis árnyékban marad a szegényes hajlék. A szelelőnyilás alatt áll a virágos bölcső: a katona fiú meg a rezidencziás szobaleány első szállóhelye. Amióta végkép' kiröppentek belőle a csipogó fiókok: nem ringatja anyjok a nyiszorgó alkotmányt; a szú vette azóta birtokába, az rágja, őröli, fúrja. Megviselt odakint egy kicsikét az augusztusi hőség; itt nem lát senki, nem is törődik velem senki, bátran szembeszállhatok az etikett nyűgével : ingre vetkezve heverészek a gyékénypadon; nagy a kényelem rajta, emeltebb az egyik oldala, hogy odahajthassa fejét, aki elfáradt. *