Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

Nádország

NÁDORSZÁG 99 amely elzárja tőlünk a végtelen tarlókat. A tiszta égen, arra, amerről ide jöttünk, vércse libeg; ahova lecsap, a rónaság szelíd síkja van ott. Buzogányos káka áll őrt egy darabon utunk vonalán; ezek a nehézfejü őrök is elmarodoznak nemsokára: benne vagyunk a lápi labirintban. A nyers erő itt már keveset ér, a kapaszkodás ösztöne meg nem mentene az elsülyedéstől; úszás meg röpülés határolja a mozgás fogalmát: futni csak a vízipók tudna itt. Uj hang zendül; lágy, kellemes; — ének is, jeladás is. Rövid ideig tart, mégis hosszasan cseng a fülünkben. Egy sötétbarna, rozsdavörössel tarkázott madárka ül egy nádbugán, az dalol; csudás ékszert hord a nyakán s begyén: egy jókora azúrkék csillagot, amelynek fehéren csillog a közepe. A kékbegyek egy díszpéldányához van szerencsénk. A kékbegy a lápi fülemilék Adónisza. Nem szereti a túlságos magányt, inkább a part közelében keres hát tanyát. Ritka madár s szent István napja után már költözik : a kis kék csillagok nem minekünk ragyognak azontúl. Tovább, tovább! . . . a láp szíve felé! . . . ahol a partmenti életnek nincs nyoma; ahol a rónavíz fodrán a nád őslakói tartanak néha országgyűlést. Amerre az ölnyi széles ér visz: arra a mi utunk. Egy utcza az a nád közt. Az ösvény