Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

Nádország

100 BÁRSONY ISTVÁN I G

S END nádfalát elérem jobbról-balról s végig húzom rajta az ujjamat, mint gyermekkoromban a rácskerítésen. A megérintett nád utánam hajlik s amint visszalendül: itt-ott apró lápi csiga hull le a száráról. Egy kanyaródónál halkan bugygyan a kiszélesedő' ér: kis búvár bukott le a vízbe. Bágyadtan himbálózott langyos fürdőjében, amikor megleptük s nem volt már ideje észrevétlenül csúszni a nád közé. Az úszómadár zónájában vagyunk. Beszélő nádak mindenütt; összesúgnak-búgnak, bólintgatnak ; . . . szárcsa sikkant a rejtekükben, riadót fuj nád-országnak: „vigyázzatok! csitt-csitt! ember van itt!" . . . Néhol kivillan a fekete madár hóka homloka, néhol csak hallani, hogyan súrolja-szántja bujdoklásában a csöndes vizet. Gácsér röpül fel a csónyik elől, hápogva lohog, nem száll messzire, hallik, milyet totytyan, amint nehéz testét leejti az apró tavak valamelyikére. Csibor, merü, viziskorpió, mind ész nélkül menekül a váratlan vendég közelségéből. Vizilencse sárgászöld mezeje veszi körül a gácsért s amint arrább evez: keskeny, hosszú üres vonal támad nyomában a lencse szőnyegén. Nádország errefelé mindjobban elvadul. A parti hangokból egy se jut idáig; a vizicsirke elveszne ebben a nádernyős tengerben. A sza-