Bársony István: Az erdő könyve, Erdei élmények és elbeszélések / Budapest, Singer és Wolfner, cop. 1918. / Sz.Zs. 1627

A csúni szarvasok

46 Gyorsan célzok. Látom a „legyet" a puskám végén. Eldördül a lövésem. A szarvas, mintha pofon csapták volna, visszafordul s őrült irammal vágtat végig a zabíáblán ; elfelé innen, valószínűleg örökre el. Nézek utána, ameddig láthatom; nem ingadozik-e, nem esik-e össze ?.. . Megvárom a világos reggelt, hogy csapázhassak. Hisz' „az ördög nem alszik", De bizony most az egyszer aludt az ebugatía. Se vér, se semmi más jel nem igazolta a szarvas sebesülésébe vetett reménykedésemet. Elhibáztam a csúni bikát.