Bársony István: Az erdő könyve, Erdei élmények és elbeszélések / Budapest, Singer és Wolfner, cop. 1918. / Sz.Zs. 1627

A csúni szarvasok

A csúni szarvasok. Csúnban, a Duna mentén, szép úri háza van a barátomnak, kertjében nyílik a sok mindenféle virág, a kis „japánegyveleg" tömegével együtt, amely liliputi virágocskák olyanok a többi mellett, mint a tarka kis kolibrik a madarak közt. A községet védő árvíztöltésen túl, amely közvetetlenül a barátom telkét érinti, következik egy változatos ligetes erdőterület, helyenkint hatalmas vén fákkal és buja sűrűségekkel. — Az árnyékos topolynyárfák néhol úgy magaslanak fel, mint a pásztor a nyáj közül; a galagonyabokrok tüskéje megállítja az embert; a vörösgyűrű hajlós vesszeje utána suhint a közte bujkálónak; az erdő mélyedéseit, laposait megtölti a gyakori kiöntés; apró erdei tavak csillognak ott a napsugárban, meg a holdvilág fényében; — a titkos vizek gazosában vadruca költ; a parton lomha gém ácsorog, és ha hirtelen felszáll, megijeszti kisértetalakjával az embert. Itt mindenütt van az erdőnek népsége, lakossága ; kivált kecses őzikék, amelyek esténkiní s hajnalonkint mutatkoznak; kisétálnak az utakra, a buja erdei rétekre, a kulturterületre, a zab- és kukoricaföldek tájékára. Csak egy hiányzott sokáig; vagy csak nagyon elvétve mutatkozott, inkább csak a csapája révén