Bársony István: Az erdő könyve, Erdei élmények és elbeszélések / Budapest, Singer és Wolfner, cop. 1918. / Sz.Zs. 1627

Esik az eső

115 legszebb bronzbarna bükkfáival együtt, beállanék-e vájjon most a hajtósorba? Még az sem érdekel: lőttek-e az imént. Talán igazán csak egy vén fa dőlt le. A hajtókat kérdezem, azok nem is tudnak róla. Hátha magam is csak képzelődtem? Mindegy. Most már csak az utolsó élvezet van hátra; indulni haza, hegynek fel, a sikos haraszton; csetleniboílani átázva; izzadni aközben és lihegve fujtatva erőlködni, hogy oda jussunk fel, ahonnan leindulíunk. S aztán még jó egy órát menni, menni, menni hazáig, esőben, sárban. . . .