Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

A száraz erdőben

81 meg a tökvirág. Az egyik mesgyéről nyurga ökörfarkkóró emelkedik és annak is megvan rakva a kórója kénsárga virágok ékszerével. Messziről tutúl egy gőzhajó;... a füstje sötét fekete felhőként gomolyog és lassan, nehézkesen von gyászszalagot a hajó útja fölé. Közel vagyok a parthoz; átmegyek a füzesen és megállok a homokoskaviesos zátonyon, úgy várom a hajót, amelynek az érkezése a környék egyetlen eseménye. Jön a hosszúkás, fehér sirály test; paskolják a vizet a kerekei; úgy siklik, hogy mire jól kifújom magamat a fárasztó csörtetés ntán, már el is szalad előttem. Nézem a hullámverést, hogy sodródnak a megmozgatott vizek a part felé s ott halk loccsan ássál törik meg az erejök. A fényes víz fölött megjelenik egy pár dankasirály s kecsesen libeg ve-len dűlve száll a levegőben. Olyan könnyedén, mintha a szél vinné. De nincs szél; csak enyhe fuvalom jár itt most; az rezgeti meg a száraz erdő selymeshajú fűzfáinak a lombját. Mellettem a parton egy nagy nyárfa tapsolgat örökké rezgő leveleivel. Vércse sikog a tete jén. Alóla sárgarigó lendül ki és a üget felé szökik előlem. Visszaballagok s a hogy a sűrű bokrok közül kijuttok a napsütötte mezőre, éppen egy tábla kenderföldhöz ének, a Bársony I.: Az én világom. 6