Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Esti kép

66 ges, mint a jácint, a tubarózsa, a liijom, — az akácvirág, a színméz, illattá hígítva. A fehér fürtöket méhsereg ostromolja; de azt a robogó vonatról nem láthatom. S ime, eltűnik a fehér fasor... Mnlnak a pillanatok, — változik a kép, — a nagyszerű májusi térségeken vetéstál)ilák szaladnak el mellettem;... rozstáblák, amelyekben eltűnnék a kistermetű ember. — A hamvas fakózöld rozs már nyurga kalászszal ring; a rozs táblák közt a kapásfélének vannak pásztai; amott, a nyilt pásztán egy fogoly! Egy kis fogolykafcas!... Patkós begyét látom; erre fordnl figyelő állásban; — nem fél. Megértette már, hogy a zajos vasparipa nem őt ijesztgeti, amikor erre elfut, A párja ott lehet valahol a rétszéli gazosban, vagy a lucernásban, és ül a fészkén; az igaz boldogságnak ezen a bizonyos tanyáján. Várja vissza türelmesen az uracskáját, aki, ha jön, felváltja; a költés munkájában. Együtt „dolgoznak", — együtt is örülnek az életnek mindvégig ... # Hogy ragyog minden!... Az egész tájék arannyal van meghintve. Fényesebbnek tetszik, mint délidőben, amikor nincsen árnyék.