Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Az életmentő

52 júliusvége; de azért állandóan egy csinos sutácska társaságában látni. Aliol az a suta van, ott van ő isCsakhogy amíg az a sutács ka egyáltalában nem bizalmatlan és eszében sincs, hogy örökké rejtőzzék: kísérője a megtestesült óvatosság s csak a legritkább esetben mutatja meg magát. A sutát minden alkalommal sikerült úgy belopnom, hogy könnyen leteríthettem volna; de a ravasz bak alig hagyta el a fedezőbokrok árnyékát s ha előszökkent is egy pár pillanatra, úgy forgatta a fejét az ég minden tájéka felé, hogy még a mozgó egeret is észrevette volna, hát még az olyan megtermett vadászt, akit nem is akármelyik bokor bír eltakarni előle. Egyetlenegyszer volt úgy, hogy majdnem túljártam az eszén, amikor nagy türelemmel megvártam, hogy ide-oda csellenő sutáját meglátogassa azon a nyíláson, amelynek a sarkában a suta láttára hirtelen megállottam. De akkor is beleszólott a szerencsémbe a váratlanul forduló kavargó hajnali szél. Abban a pillanatban tudtam, hogy megint baj lesz. Lett is. Mert a bak megszimatolt s haragos, riadt böffenésekkel ugrott be a bokrok labirintjába, ahol csak ő bírt eligazodni. Ott