Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Az életmentő

47 azután harsogó, ugatásszerű szidalmait hallatva, osont tovább-továblb. Óvatosan csúsztam előre a puha gyepen s minden bokor alját át meg átkutattam a vadásztávcsövemmel. Egy vén fácánkakast úgy becserkéltem, hogy ijedtében hangos kaikatolással (ráhajlott fel a levegőbe. Vagy tízpercig nem mertem megmoecani- Hisz az amúgyis nagyon neszes bak gyanúját az ilyen riadozás okvetetlenül felkeltette. Jól tettem, bogy csendben maradtam; mert éppen, amikor tovább indultam volna: ki toppan elém hirtelen, váratlanul, mint a csinos kis suta?! Egy pár kecses szökelléssel előrerúgtatott a tisztás közepéig s ott megállott, körülnézett, hátra tekintett, mintha ezt fejezné tói pantomimikával: — gyere, no; senki sincs itt, akitől tartanunk kellene. A következő pillanatban előugrik a bokrok közül a vörös bak is és ott terem egy lenge rugaszkodással — a suta túlsó oldalán; úgy hogy a testök egymást fedte, csak a bak gerince volt egy kicsit magasabban, a fejők pedig ellentétes irányba fordítva látszott az egybeolvadó test két végén. Olyan érdekes, ritka látvány volt ez a kétfejű őz, hogy elmulasztottam a bravúro-