Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Az életmentő

45 Szinte megkönnyebbülök, hogy nem várta meg, amíg az utolsó kenetet feladhattam volna rá. Ha időt enged, meg nem állottam volna, hogy ki ne lyukasszam a bundáját; pedig azzal a cserkészetemet elrontottam volna- He egy róka mindig felér a ragadozókat üldöző vadász előtt egy őzzel. — Várj csak! Kerülsz te még a puskám elé, áltatgatom magamat. Eközben folyvást világosodik; már látni a puskán a célgombot; ideje, hogy szemlélődő természetbarátból vadásszá változtam áit Most már lássuk a bakot... Itt kelt lennie valahol a vágás kis tisztásai egyikén. De melyiken

1?... Már többször megpillantottam eredménytelen cserkészeteimen, amikor ösvény nélkül bujkáltam a sűrű bokrok közit egyik tisztásról a másikra, nem sejtve, hogy hol' villan elém vörhenyes csuhája, De mindig elkéstem a lövéssel. Jó bak, sűrűn, gyöngyözött aganccsal, amelyet a fiatal éger fákon sötétbarnára csiszolt. Jobban vigyáz magára, mint a kacér asszony, aki csalogat, bolondít s aztán fügét mutat az udvariójáinak. Kalandozni szerető öreg legény, aki mindig asszony körül settenkedik. Még messze van a nász évadja, a forró