Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Előszó

12 meg valódi értéikét. Az írói képzelet nem jelenít jogot szabadság,ra a lehetőségektől eltérésben. A termószetösmeretnek az emberösmerettel együtt kell járnia, hogy olvasóink komoly érdeklődésére számíthassunk. Anélkül az illúziókeltés nélkül, hogy amit az író vagy a költő elmond, a valóságban is úgy eshetett volna meg, lehetetlen az érzésvilágunkat magával ragadnia. Az embert még csak lehet elképzelni, de a természetet csak akkor vehetjük a tollúnkra, ha igazságokat írunk róla. Itt az írónak semmi önkényes szabadsága sincsen a lehetőségektől eltérésre. A természetet tehát ösmernünk kell. Tudnunk kell, melyek az igazságai, a törvényei. Elképzeléssel ezeket megváltoztatni neon lehet, nem szabad. Ennek az iskoláját próbáltam végigjárni. Ma már úgy vagyok vele, mint Hokuszai, a híres japán rajzoló volt a művészetévle. Hetven éves korában ezt mondja: — „Érzem, hogy végre tudok rajzolni; s ha százesztendős leszek, akkor, azt hiszem, művészien fogok tudni rajzolni." Az első állomásig eljutottam. És most útjára bocsátom könyvemet.