Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Vadászsors

Vadászsors A lelóei hegytető bokros ormán töröl­gettük izzadt homlokunkat. Előttünk mindenütt bágyadt szinek. Bá­natosan mosolygó késő őszi tájék. Az ég fel hotelen, de a távolság ködéi mintha köny­nyezni készültek volna. A levegő érdes volt, mégis édes. Vezetőnk hirtelen lemutatott a földre, maga elé. . Durva barázdák látszottak ott, jó mélyre leszántva. Kacsakaringósan, szeszélyesen, tü­relmetlenül ós szinte indulatosan kivájt kót­araszos árkok, amelyek néhol' kerek gödrökké szélesedtek. A gyep a bokrok közé vesző bosszú vonalon feltörve; a talaj ott minde­nütt erősen meggyúrva, megbolygatva. Em­berfej nagyságú kövek arrább hányva; még sokkal nagyobbak is a helyökből elmozdítva

Next

/
Thumbnails
Contents