Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Előszó

9 torn, jó vagy rossz érzésem megváltoztathatja a szemem látását. Ugyanazt a képet más időben és más körülmények közt másnak látom. A változat skálája elfogyhatatlan. S ennek a mindent magába foglaló hatalmas erőnek mégis van egy halálos ellensége: a kultúra. Az ősi mivoltában érintetlen természetet az emberi kultúra mindenütt támadja. Ahol a kultúra megjelenik, ott rögtön hadat üzen a természetnek s azt szívós harcban hátrálni, magát megadni kényszeríti. Minden új győzelme az ősi korlátlanság béklyóba szorítása. Rövid évtizedek alatt is nagy változásokon bukdácsol át a zaklatott természet. Egész világrészek ősiségét dúlja fel az ember. A kultúra elpusztít őserdőket, kiirt állatokat; irtja magát az embert is. Amelyik állat a kultúrát nem birja elviselni, az lassankint elvonul, eltűnik, fogy és végül kivész. A természet barátja az egyetlen, aki igaz szívvel áll a .természetvédelem ügye mellett. Köztök a vadíntóknak tartott vadászok vannak első helyen. Nem a puskások csőcselékhada, hanem a tanult, fegyelmezett, törvénytisztelő, vadvédő, vadtenyésztő vadá-