Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Késő ősszel

Késő ősszel Amerre nézek, csendes, magányos rónaság mindenüttElfárad a szemem, amíg a messzeségben megpihenhet valamin: az elmosódó, ködbevesző fasoron; vagy egy pusztai karám on, amely most üres és még a környéke is teljesen néptelen. A nagy Alföld egyik ilegsíkabb végtelensége ez. A mezők arculatát fakóra fonnyasztotta a késő ősz; a végeláthatatlan legelő gyepét máris dér csípte. A bágyadt pusztáról két álmos nagy szem néz az égre: két egymás közelségéiben lévő sziikestó. * Novemberi szél simogatná a pusztát, de az érintése durva, gyöngédtelen. Begombolkozom a csípős kedveskedés elől s nézem a tömör levegőt, amely úgy hasonlít most a ho-