Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684
Éjjel az erdőn
104 Ez a szokatlan meleg sokat rontott a szarvasbögés évadján, amelynek a hónapja a szeptember- Az első őszies esőt követő hűvös, derült, csendes napok a legjobbak a szarvasmászra, amikor a vetélkedő bikák hangosak s így bizonyos találkozást remélhetünk velők, cserkészettel 1 közelítve meg őket. De nagy melegben nincsen jó bőgés. A szarvas a meleget nem szereti. Elvonul élőle az árnyékos sűrűségekbe, ahol annyira amennyire hűtőzhetik. Keresi a dagonyákat, amelyekben megenyhül. A sűrűségben a légyrajok ellen is a legjobban van védve. Oda menekül tehát. Későn jön ki és korán vált vissza. Ilyenkor még a nászévadjában is lusta; nem hangos, nem bőg; a vadász nem tudja merre keresse ós így nem bír rá okosan cserkélni. Akkor is ilyen meleg éjszaka volt. De azért egyik-másik agancsos dalia életjelt adott magáról- Felharsant a vetélytársa kihívó ordítására. Nyögött egyet-egyet a háreme körül. Mély basszussal orgonált egy verset,, hogy azután hirtelen elhallgasson. Csend. Hosszú ideig halálos, zsibbasztó csend...