Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Éjjel az erdőn

Éjjel az erdőn Szeptemberi csendes éjszaka volt. Kint ültem a börzsönyi liegyek egyik vadászkunyhója előtt, a „Kis-Inóc"-hegy lábánál. Az ég tele volt apró fénypontokkal. Holdvilág nélkül ragyogtak a csillagok. A fogyó hold sarlóját majd csak hajnallfelé várhattuk. Addig az erdős hegyekre a csillagmécsesek hintettek derengést. Gyönyörű éjszaka ... Enyhén nyárias. Szerelemre való. Az erdőn állandó sugdosássail bujkált végig a szél. Más hang nem is volt; csak az időnkint felhangzó harsonázás, amely a hegy oldalakról felelgetett egymásnak. Ott szarvasbikák bőgtek. Éjjeli zenét adtak a háremhölgyeiknek. Olyan meleg volt, mint az igazi nyári éjszakákon. Pedig már szeptember utolsó harmadában voltunk.