Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Előszó

5 maradnak. Az általános műveltség éppen ezen a .téren mutat jelentékeny fogyatékosságot; pedig a kezdet, a dolgok megösmeré sének az ailfája itt Tej lik. A természetet kevesen ösmerik. A legtöbb városi ember nem is konyít bozzá. A műveltek is beérik azzal, aimit az iskola padjai óta — elfelejtetitek róla. Az ember a középpont, aki felé az általános érdeklődés fordul. Az ember a nagy természetnek bizonyára van Olyan érdekes paránya, mint bármelyik ázalag. De akit osak az ember foglal el, az van olyan elfogult az én szememben, mint én az ő szemében. Én legalább a Kosmos mindent átfogó burája alatt őt is látom, az „emberimádót", míg ő minden egyebet csak felületesen, tehát rosszul lát és sehogy sem ért meg. Két derék úriemberrel kocsiztam egyszer valahová április végén, amikor már bokrosodott a vetés. Azt kérdi tőlem az egyik: milyen vetés ez? — Mondom neki: búza. — Elgondolkodik s kis vártatva megszólal: — akkor lehet ez szép, amikor virágzik. — Azt hitte, hogy a kék búzavirág, amelyet a sarki virágárusok Budapesten iß árulnak, a búza virága.