Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Előszó

6 A másik doktor urat meg az lepte meg a tanyáin, hogy ott a gazda maga rakta fel a gólyafészek alapját a háztetőre, — ami közönséges dolog. A gólya az ilyen odakínált fészket elfogadja és tovább építi. Másnap kint jártunk az erdőn, olyan helyen, ahol vairjútelep volt s minden fán négy-öt varjúfészket lehetett látni. Felkiált a bámuló városi úr: — ezeket is ti raktátok ide a varjaknak ?!... Hány „tudós" van, aki a természet ölén mindössze színeket ilát s a legközönségesebb állatokon és növényeken kívül semmit sem ösmer. Az ilyennek minden nagyobbfajta ragadozómadár sas, a kisebb pedig vérese. Kora nyári reggel sétálgattam egy vidéki barátommal a saját kertjében. El volt ragadtatva a hajnaltól, minthogy a kedvemért ő is korán kelt!. Oda volt a derűs égtől, a harmatos virágoktól, az illattól, a felhők rózsaszínétől. Egyszer véletlenül letekintett a porondos útra s ott feltűnt neki valami. Kis, nagyon keskeny barázda húzódott keresztül az úton s mellette parányi tenyórnyomok látszottak. — Mi lehet ez? — Megmagyaráztam néki: — Ez a szalmaszálkesikenységű barázda egy éjjeli pille útja, amelynek a nősténye rosszul, vagy sehogy-