Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Proletárok

89 csere felől, kipontozott nyíl-egyenes vonal húzódik felénk. Egy róka útja. Csendben, vadászgatva jött ki a síkra, óvatosan rakta le a lábát; könnyű, ruganyos volt a lépése. A nyulat még nem látta, mert különben lelapult volna s maga után húzott bundás farka helye látszanék a havon. A tapsifüles vette észre a veszedelmet s vágtatva inalt előle a messzeségbe. A róka elérte végre a nyúl-nyomot. Szaglászva megállott. Egyszerre megfordult, alkalmasint megzörrent a csere mögötte. Lábnyomai szemközt fordulnak a csere bozótjával, egy-két rúgás szétverte a havat hátrafelé: a róka ismét visszaindult. Szanaszét, amerre tekintesz, vessző alakú hieroglifákkal van tele a puszta. Ezek a szárnyas proletárok. Itt hagyták a hóban sajátlábú keresztvonásukat ; félre nem érthető bizonyossággal mutatja meg önmagát mindenik. A kipörgött kenderkóró alatt sármány és tengelic lakmározott; tovább, a csutkaföld paraj os szélén fogoly csapat futott szemecskélve. A csutka-föld túlsó szélén megszűnik a nyom, ott fölrebbent a csapat. Helyenkint fekete varjú goromba lépése metszi be a havat. A lomha állat sokáig állott helyén ; a hó engedett és bokán felül besüppedt alatta. Egy hajításnyira onnan kiszáradt jegenye váza nyújtózik az égnek; százféle toll tarkítja a havat alatta. A kis sólyomnak van rajta rendes