Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Proletárok

88 más, mint bucka, mélyedés és tüskebokrok törpe erdősége. Gázoljunk hát a pelyhes hóba, ahol egykor annyit hemperegtünk; hadd ropogjon a csillagokba jegecült harmat alattunk; hadd csapjon arcunkba hegyes jégmorzsákat az ingerkedő szél és keressük fel a proletárokat, akik itt vannak körültünk s hallgatagon, aggódó remegéssel lesik utunkat, nem moccannak addig, amig közvetlen veszélytől nem kell tartaniok. Egy tekintet a széles fehér lapra megmagyaráz mindent. Mintha tanulatlan gyermek írta volna tele zűrzavaros ákombákomokkal, úgy be van hintve a fehér föld a proletárok ékesen szóló nyomaival. Itt egy futó nyúl szabályos ugrásának tiszta képe látszik; a legcsodálatosabb valamennyi nyom közt. Vadászember sem mindegyik ösmeri. Mert a nyúl nem úgy fut, mint más négylábú állat; ugrásközben hátsó lábait veti előre, azok nyoma elől egymás mellett marad, a két elsőé meg hátra esik, ott is egymásután. Olyan az a nyom, mint egy kereszt, amelynek letört a felső része. A mi nyulunk futott, kétségbeesett halálfélelemben. Futása egyenes, hosszúkás vonal jelzi utánok az erős rúgást, amellyel az állat magát tovább lódította. Nagyon ijedt volt szegény tapsifüles, a hómező . elmondja, hogy miért. Kissé oldalvást, a