Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Cigányország

81 füstös fakémény, papirosablak és napraforgó-szárból kerítés. Az udvarokon buja papsajtfü ; az eresz alatt bimbós leánder; kövér kaktusz az ablakok párkányán; sehol egy szelid, egy illatos virág; az exotikusért való rajongás mindenütt. Egy sovány pincsikutya elvakkantja magát valahol a hatodik viskónál: két tucat rajkó hempereg ki hangjára a dudvás papsajt közül. Csak a hideglelős marad a gaz közt s tovább sütögeti a napon lépdaganatos puffadt köldökét. Krajcárra lesnek a fiatal csókák s gubancba verődve kapnak hajba az obulusért, amelyre úgy számítanak, mintha valamennyi törvényes jogutóda lenne a Styx révészének. Gazsi csakhamar közé suhint a nyifogó hadnak, amely szűkölve taszítja pőre irháját a szúrós bokor közé s csak fényes szemök csillogása kisér azontúl, mintha a nyári éjek szentjánosbogarai bújtak volna ki a leveles galyakra. Azután sorban előtűnnek a cigányország hírességei. Pereces Mirkó bagózva guggol a küszöbön. Jó állása volt nem régen egy péknél: rúdra fűzött perecet árult. Hanem egyszer megette az egész szállítmányát és azóta oda van az állás; csak a „pereces" csúf-név maradt meg belőle. Kihűlt pőrölye mellett ásítozik Zanka, a szegkovács. Fekete könyökét az üllőre támasztva bámul Bársony: A szabad ég alatt. 6