Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Cigányország

Cigányország. A tavaszi porban fürdött a veréb s eleven sövényre röppenve rázta ki a lisztes homokot ritkuló szürke kabátja közül; meleg nap sütött le az égről s a föld újra éledt a fényes sugaraktól, amelyek nélkül a teremtő erő is meddő maradna. A kék menyország síkját felhő nem tarkította; áttetsző volt az ég, akár csak a sarjadzó rügyek zsenge levelei. Gazsi vezetett, a kis-bőgős. A külső telkek felé ritkultak a házak; ott már hajításnyira van egymástól a szomszéd; egy szál palló visz végig a sikátoron; dühösen pöröl minden kapu előtt a sunyi kuvasz a gyalogszeressel. Az utolsó zsellérház után csutkaföld terül; a csutkaföld tövében régi temető nyúlik el; azután jön a határárok s az árok vonalán a cigány ország. Egyptomi hőség tűzött le rám, amint megcsapott a viskók között megszorult levegő. Európa elmaradt mögöttem a városban; egy másik világrész eltévedt darabja burjánzik előttem az erdő közelében: kucsmás szalmafedél, vékony paticsfal,