Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Szüret

Szüret. Fel a hegyre! ahol a soros barázda mentén szőlő-venyige fut; a venyige hajlós vesszejéről rozsdafoltos levél fonnyad le a földre s a levél alatt hamvas fürtre cseppen a hajnali harmat. Fel a hegyre, az utolsó munkára, mielőtt megkezdi pihenését a föld; hadd lobbanjon még egyet a természet élete, mielőtt a tél fagya kioltja. Üres a falu; apraja-nagyja karavánnal verődött ki belőle; emberrel tarka odakint a világ. Csak a kisbirót marasztotta lenn a hivatala, akinek tűzrevízre vigyázni a dolga ; még a kuvasz is kilopódzik, hogy jó napja legyen a cirmosnak, nem lévén, aki dorombolása közben megháborgassa. Mindössze az eresz alatt fészkelő galamb száll le hozzá a küszöb elibe, ahonnan kőport csipeget az ártatlan ; annak a cirmos nem vallja kárát. Csendes az utca, mint a böjti imádság; a kútgémet tele veder húzza le a vályú szélére, oda szállhat a