Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Őszi mulatság

68 szul kiugrik oldalt s nagy szökésekkel sunyít tova. Csak egy kört csinál a vén kutya s már rajta van újra az elveszített nyomon. Jelt ad, a falka összefut s folyik tovább a hajsza, olyan lármával, aminek hallatára a lélekzete is eláll a vadásznak. A többi rajta áll, ügyességétől függ. Ha ismeri a vad szokását, előbb-utóbb lövésre is kapja. Nyúl meg róka többször megforog a kutya előtt ugyanegy körben ; ahol egyszer átvált, azon a tájon rendszerint megmutatja újra az irháját, ha ugyan eközben „szöknie" nem sikerül. Diplomás kutyatudomány kell hozzá, hogy ki ne játssza a furfangos vad. Kivált a róka, amely ha megszorul, nem kölyökkutya eszéhez való dolgokat mivel. Átvált a patakon többször is egymásután, mert így szimatja vész az innenső parton; keresi a sziklás, kövecses hegyoldalt, ahol nem marad jó szimat a nyom után ; azután óvatosan a kutya mögé kerül s úgy megy nyomában, hogy jóformán ő hajtja a kopót. Ez meg, a szegény, ezalatt szinte beleőrül a karikafutásba s összezavarodik a világ előtte. Hanem amikor a falka egyenes irányban, szélsebesen hajt el az erdőben, akkor nem ilyen epigonról van szó. Szálas tölgyerdő harasztja közül kipattant bakőz ragadja a falkát magával, messzire, hogy néha óra telik, amíg a hajtás fordúl. A dombtetőről belátni a széles, cserjefödte völgyet. Tarka