Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Tenger

Tenger Hanyatt fekve a puha fűben, nyári délután káprázatos fényességét néztem s elmerültem az ég kékségében. A levegőben üsző pici futó pontok milliárdjain átrezgő tekintettel szállottam fel az ösmeretlen semmiség felé s azt kérdeztem magamtól: milyen lehet az ott? Azt éreztem, amit a siketnéma, akinek csak a képzelődése van, hát csak képzelődtem. Kerestem a hasonlatot, amely legközelebb hozza vergődő lelkemhez a valóságot s amint elvesztem a kezdetnélkül való magasságban, eszembe jutott róla ellentéte, a mélység és a mélységről a tenger. Hát az milyen lehet? A vizek és a viharok országa ?. .. Nem kellett a föld; a buja zöld tenyészet terhemre volt. Vizet akartam látni, sík vizet a végtelenségig, ahol nincs part, nincs tájkép, nincs határ, csak egy keskeny sáv, amely körben szalad el az ég és a víz között. Kerestem azt, amiben Bársony : A szabad ég alatt. 3