Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

A rózsák szigetén

A rózsák szigetén Margitsziget, junius hava. Zöld, csupa zöld, amelynek a leirására nincsen elég szine az irónak. Mint mikor valaki igen nagyon drága a szivünknek és csak ugy beszélünk róla egyszerűen, hogy „ő" és ebbe az egyetlen szócskába beletesszük mindazt, amire lelkünk vonzalmának hevülete képes: akként gondolok „rá", a „zöld"-re, amely nélkül a föld nem volna más, mint egy nagy koporsó. Tapsoló nyárfa fogad a parton. Kúszós gyökere átverődött az iszapos homokon, vékonyabb szálait mint pihenő harcsa bajuszát sodritja a hullám s a szép fiatal nyárfa boldog nyugalomban éli világát egy arasznyira a sirja szélétől. Ugy megesik rajta a szivem. Szinte szeretnék rákiáltani: húzódj odább, te szeles fiatal fa; hajtsd hátra ideges, remegő fejedet, mert különben beleszédülsz a ocsogó vizbe, a csendes halálba!. .. De a veszendő fa nem törődik velem ; csintalanul buktatja le lomb-