Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Tavasz az erdőben

21 tog le a napsugaras ágról a hőstenor : a tarka tengelic. A sűrűség árnyában vörösbegy sirja a lemondás dalát; a nagy zenekarból fuvola szólóval kiséri búját a sárga rigó. Az andante-t vadgalamb búgja el; szarka-pár perregi az allegrót utána; bele kacag a gerlice, felsivakodik rá a szajkó. Aztán jön a ballet. Cinke-sereg lepi el rajjal az ágat; művészi csoporttánccal alakítja bohó figuráit; lecsüng a galyról; megáll a csúcson ; lefordul a levélről, háttal a földnek; majd meg előröppen a prima ballerina: a fürge fa-kuszó, és nyomon üzi balletmestere a fakopáncs. Szellő megzörgeti a bokrot; aeolhárfa halk zúgásával száll fel leveléről a pihenő bogár; cincér nyiszorog a fa derekán, mintha erdei tündér pici csizmája ropogna. Hallgatom az erdő muzsikáját és amint hallgatom, egyre kevesebbet tudok a világról. Nincs vágyam többé ; a remény nem ingerel; dúslakodom az élet legnagyobb örömében: a nyugalom ez és a megelégedés. CJ3