Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Tavasz az erdőben

18 mászó bogár akad meg rajtad s vigan szalad feljebb, megcsóválgatván villás potrohát. Egy domboldalon róka-családot lepsz meg az aljban. A barna csuvaszok ostobául marakodnak egy zöldhátu gyíkkal; kapkod feléje sorban mindegyik, de utoljára is csak a lábával hengergeti meg nagy óvatosan. Egy véletlen fordulata a reggeli szélnek s fel vagy fedezve; szimatodra behúzza farkát a tolvajnáció s eltűnik a családi lyukban. Amint reggeledik, mind sűrűbben libeg előtted a hymenopterák százféle faja s egy homokos pontján a talajnak megpillantod a myrmeleon vermét, amelyben halálukat lelik a megtévedt hangyák. E közben pedig folyton nézelődöl, kutatsz; gyors szemedet ki nem kerüli semmi sem, gyakorlott hallásod megösmeri a csalit közt futó szőke rigó ugrásának rókalépéshez hasonló neszét, amelylyel messzire kisér szótlanul, amig valahára maga is megunja az áldatlan időlopást és nagy karicsálással száll vissza fészkéhez. De végre megtalálod, ami után esengsz. Két mozgó villaág zörög a mélyedés bokra mellett, gyengén meghajlik az ág is utána. Látod már az őz kanalas fülét is, amellyel játszva kergeti magáról a rajzó kis legyet; szemügyre veszed a távol-