Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Tavasz az erdőben

17 ;í tad hirtelen megállapitani, hogy bakot keresvén, n melyikre lőhetsz, ha a hajtásban villámként robo§ gott el előtted. Most már nincs szükség többé az ö óvatosság ilyen fokára, hisz ott van a bak-őz fején a korona, amely már nagy ingere a trófeákra \r vágyó vadásznak. Amikor a lombosodás java ideje itt van és a a cserje levélbokrétája elég fedezet a cserkészethez, s akkor van a sikerre reménységünk. Április elején a csak ritkán érett az erdő ennyire; nem is fejlett rf ki még a bakőz agancsa kellőképen, sem a sarjú § gyökérgaly s nincs a cserkészőnek hol meghúzódnia. I Pedig az őz nagyon szemes állat, hallása meg 3 éppen remek, mint minden füevőé. Egy pillanata a 7 vigyázatlanságnak s csak ijedt lármáját hallod a a i sűrűben azontúl, ahol ingerkedő szajkó károgása jelzi futása útját. De ha a nap melege kiszívta a § galyból a levelet, bátrabban közeledhetel jó széllel ß a vad váltója felé. Füvei benőtt erdei ösvényen kúszol előre; s a kora hajnal lassankint kitisztul körülötted; fekete i rigó sikkant a bokor közt; seregély vartyog a a magas fák legtetején. Az erdő költészete minden tl fuvalommal jobban behálózza amúgy is megveszti tegetett lelkedet s jószívűen térsz ki utadon a ragyás futrinkának, amely ijedten menekszik lábad ß alól az esőrepedésbe. Sáska szökik a fűről; fülbeBársony : A szabad ég alatt. 2