Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Tavasz az erdőben

16 Ahol az aljban jobban nő a pázsit s a sarjú hajtás rügye még egészen zsenge, ott tanyáz az őz áprilisban, a fiatalos között. Legelni eljár a tisztásokra, ahol megfekszik a verőfényes fűben, mely körül az enyhébb éghajlat lombot borított már a völgyre s az oromra. Fenn a tetőn még egyre rázza április a havat, mig idelenn már rohamosan fejlődik a növényvilág s kijátssza a phytophenologia ingatag tudományát. Mert még bőven virít az ibolya s megkésett primula mellett hajlong a korán kicseperedett dianthusz. Szarvaskerep ereszti szárát a sarjú fü között; fa és bokor felölti lombdiszét; megéled a vén tölgy; a hársfa koronájára mintha zöld árnyék borulna; árva vadgesztenye szélesedő leveleit simogatja a szél s benn a kertekben orgonafa lilaszinü fürtös virága himbálódzik az utak szegélyén. A kései bükk megsínyli az északi oldalt s ugyanakkor a délin mogyorófa- s vörösgyürü bokra vetekedik a fehérvirágos kökénycsemetével; sás verődik fel a laposok mélyén ; gyöngyvirág nyit a nyirkos parton s a fagyai vesszeje szétnyíltában összekeveredik a leánysoméval. A nagy erdő szélén szederinda fut szét; zsendül a vadrózsa s fehérhimes a föld az erdei szamóca virágával. Az agancsos őz most már elhagyja társait, magányosan legel. A télen át, amig nem volt meg gyönyörű fejdísze, csak nagy gyakorlattal tudhat-