Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Tavasz az erdőben

15 s erre következik a köszörűs sikogás, amelynek hallatára, ha kővé meredtél is az előbbi némaságban, most nagyokat ugrol a hang iránya felé. Jól tudod, hogy alig egy pár pillanatod van, ameddig tudniillik a „köszörülés" tart, azontúl pedig megdermedsz újra és ugy maradsz fél-lábon, ahogy ugrás közben éppen letoppantál: nem érsz rá többet, hogy letedd a talpadat, mielőtt a kakas uj dürgésbe nem kezd. Egy elhibázott mozdulatod, a tested súlya alatt megroppanó galy, az ág rezzenése, amelyet utadból futásod közben gyorsan félre csaptál, tönkre teheti az egész reménységet, hiábavalóvá az edigi nagy munkád. Pedig mily jutalom vár kitartásodra, ha a „beugrás" sikerül és ha végre megpillantod a világ szép madarát, amint zománcos tolla a fenyves fekete gyémántékszereként sötétlik a kiálló galy tűlevele közül! S ha jó lövéshez jutsz és alázuhanni látod az óriást: szived nem kevésbé dobog az örömtől, mint a kárpótolhatatlan boszuság miatt, ha sikered előtt egy felsurranó tyúk „elrántja" magával, vagy valami nagyobb szárnyas ragadozó elvonulása lebuktatja a völgybe, vélt prédádat, mielőtt egy higgadt lövéssel igazán azzá tehetted volna. Mindez mily más a kecses őzikével, amely még a vadabb is, csak olyan házi állat a nagy-kakashoz képest.