Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Legjobb barátaink

102 a vörös vércse sem mindig egerész ám, ha toronymagasságban libegni látjuk; ő is gyakran éri be egy-egy kövér szöcskével, tücsökkel. És aztán a kisebb baglyok sem az utolsó munkát végzik a rovarirtás terén. Amig az új nyár új magot nem érlel, addig még a legnotóriusabb magevőnek sincs egyebe, mint zöldsége, meg férge-rovarja; a fogoly például rengeteg mindenféle réti hernyót szed fel tavaszszal s nyár elején. Amikor már visszajön hozzánk (úgy április legvégén), ugyanezt cselekszi a fürjecske is. A fácán az ő erdős otthonában nemkülönben. Éli világát csigapecsenyén is, hisz az etetés már megszűnt s az új magtermés még messze van. Ahány rovarirtó madár csak van: ezek a mi legjobb barátaink. Akiknek főképen köszönhetjük, ha a temérdek rovar meg nem esz bennünket, vagy legalább is a termésünk egy számottevő részét, főképen pedig a gyümölcsöseink reménységét. Mennyi vita folyt azon, hogy igen ám, de mikor aztán sok kárt is tesznek később; vagy legalább van köztök, amelyik kárt is bőségesen okoz, például mindjárt a veréb, kivált a mezei Sőt amikor az „életet" behordjuk a szérűskertekbe, akkor a kazlakon a házi veréb is szörnyen garázdálkodik, ezrivel.