Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Legjobb barátaink

103 Válasszuk szét a gyanúsakat a feltétlenül hasznosaktól s ismerjük el, hogy teszem azt a poszáták, a légykapófélék, aztán a fülemüle, a harkályok s a fakúszók, a fakopáncsok, a pityerfélék, a fecskefélék, beleértve a nagyszájú kecskefejőt, sőt a cinkefélék egy része is: mind egyesegyedül rovarpusztítók; most aztán tessék elképzelni, hogy amikor a megfigyelések szerint egyetlen királykapár legalább is három millió rovart pusztít el egy esztendőben, beleértve a lepketojások tömegét is, milyen irtózatos hadserege maradna életben a rovaroknak, ezek nélkül a jó barátaink nélkül, hogy vesztünkre legyenek; tönkre tegyék a termésünket, még mielőtt annak nevezhetnők. Pedig még hozzájok sorakoznak a néha-néha kikapósak, amelyek, ha jó alkalmuk kínálkozik, a magot vagy a gyümölcsöt sem vetik meg; ilyenek a rigók, a seregélyek, a pintyek, amelyek a terméshez is hozzányulogatnak. De számottevő kárt csak kivételesen és egyenesen a gyümölcsösökben okoznak. (A gabonaföldek szélén dőzsölő verébhad ebben külön klasszis.) A rigók közt (már amennyiben a közhasználatú elnevezés ezt a szép varjúrokonságot idesorozza) a sárgarigó nagy gyümölcstolvaj, de olyan szerencsésen válogat, hogy ha eperfája vagy később bodzafája van, azt el nem cseréli mással, már