Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

A hipnotizált nyulak

— Majd meglátod. Azzal megint elindította a kört a mester, s most már úgy intézkedett, hogy a tanítvány mellette legyen. Soha még tökéletesebb „palaczkot" nem rendeztek körvadászaton, mint ez volt. A körnek tudniillik a mester ügyes dirigálása folytán palaczkalakja lett, úgy, hogy a palaczk dugója maga a mester volt. A mint a nyulak megindultak, mindannyian bátran igyekeztek be a palaczk nyakába. A mester látván őket, intett a tanítványnak, fól figyelj, — kezdte — még hasznát veheted annak, a mit most látsz. S azzal elkezdett czuppogni a szájával, a hogy a kanári madárnak szokás, egyik mutatóujjával integetett a nyulaknak, úgy hívogatta a tétovázó nagyfülűeket. Maga pedig kecsesen és negédesen ugrált hátrafelé. A „palaczk" így még eszményibb lett. Egyetlenegy nyúl sem ment másfelé, mint a czuppogva hátráló s így minél remekebb zsákot csináló mester felé. A tanítvány magánkívül ujongott ennek láttára. A körnek már vége volt, a mikor ő (a tanítvány) még folyvást hátrafelé ugrált, a hogy a mestertől tanulta. — Csak czuppogni tudnék, — mondta lelkendezve ahoz nem értek elég jól. — Majd megtanulsz, ha néhányszor velem vadászol, a mester fölényesen. S rámutatott a zsákmányra, a mit ebben a körben lőtt. — íme a hipnotizált nyulak, — mondta. — Tanuld meg a titkot és gyakorold — de soha el ne áruld. Azóta a szegény tanítványt már többször akarták idegen vadásztársaságokban lefülelni, mint különös viselkedésével szomorú gyanút keltő /! szerencsétlent. de felelt 82