Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

A kis Bingó meg a nagy Pongrácz

Elindultak ketten a falu felé, a hol Karva Miskáéknak volt a hazájok. Vasárnap volt s az eső egyre hulldogált, csöndesen, őszi hűvösséggel. A sáros úton csúszott a lépés; néhol meg is ragadt a csizmatalp. A két ember megszokta már azt; egyik sem igen válogatta, hol volna könnyebb; mentek, hol egymás mellett, hol egymás után, a hogy az út engedte. Mellettök ődöngött „Csípd meg", a kis Bingó kutyája, a mely el nem maradt a gazdájától; tűzön-vizen mindenütt vele tartott. — Oszt' csak azt csinálja kelmed, Pongrácz bácsi, hogy semmit se cselekedjen. Szíjjá a pipáját, s köpjön egyet-egyet foghegyről, mint a kinek egyéb gondja sincsen. A puskát a válláról le ne tegye. A botját megmarkolja s úgy hallgasson mellettem, mint a hal, akármit lát is, hall is. Mert maga túlságosan szelíd. Ha maga a száját kitátja, mindjárt csak szépen kér. Azok azt nem értik. — De ha mégis le találnak ütni? — nyugtalankodott Pongrácz. — Nem megyünk sövény mellett. Az út közepén maradunk mindenütt. Én majd ügyelek hátra is. — Azt tartom, te verekedni akarsz. — Akar a fészkes csuda; nem mondtam már? Magától ugyan agyonüthetnének. Én magát kísérem át a falun. Magának csak odakint lehet hasznát venni. A szent se látott ilyet. — Odakint más; ott nekem jussom van. — No hát nekem meg jussom van mindenütt. Ide gyere „Csípd meg!" Már bent voltak a faluban. Már közeledtek a korcsmához, a mely mellett el kellett menniök. Ott muzsika szólt. Valaki mulatott. Még táncz is lehetett, mert pántlikás hajú leányok álltak az ablaknál. A mint a vadőrök alakja feltűnt a fordulónál, elrikkantotta magát egy legény, a ki a korcsma ajtajában ácsorgott volt: — Hej, Karva Misa, jönnek a kopóid. Abban a nyomban kipattant az ajtó elibe Karva Misa. Nagyot kiáltott, a mint meglátta a nagy Pongráczot meg a kis Bingót. 76