Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

A kis Bingó meg a nagy Pongrácz

Hulldogált az eső, s az eresz alatt megrázta magát a kis Bingó, mint a kutyája szokta, a mikor a sárvizén átgázolt. Apró, zömök legény volt; közelebb a húszhoz, mint a harminczhoz. Kesely bajusza csak éppen hogy bevált bajusznak. Az arcza egyébiránt sima, barnára égett. Azt biz' hol a nap sütötte, hol a szél fújta, hol az eső verte. A mozgása nyugtalan vala, mint a csíké. Most is, hogy az eresz alá toppant, gyorsan kezdte egy maroknyi kóczczal letörölgetni a puskáját, a melyet a nedvességtől kivert itt-ott a rozsda. — Nini, Pongrácz, hát maga mégis itt van ? — kérdezte csudálkozva azt a nagy darab embert, a ki a pitvar előtt üldögélt egy lóczán. — Én még itt vagyok, — felelt a nagy ember, vontatott hangon, szinte röstelkedve. — De 'iszen már rég' a révi őrháznál kellene lenni magának. Hogy kerít hajtót holnapra, ha ráesteledik? — Vájjon hogy is kerítek? — kérdezte a nagy Pongrácz, bambán, a levegőtől. Igazi Mahomed-ember volt. Úgy lógott minden tagja, hogy még neki magának is gondja lehetett, hogyan tartsa együtt valamennyit. Negyven felé járt, s a mozgását megirigyelhette volna a meszet szállító bivalyos, a ki sose tudott elég lassú lépést tartani a bivalyaival. A kis Bingó meg a nagy Pongrácz. 74