Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Egy úr elveszett

Inkább nem lőtt. Egy ízben mégis, a mikor bizonyosra vette, hogy egy ilyen lentebb járó hajtónak a fejét látja mozogni, odaszólt: melyik az? Erre négy lába kelt a fejnek s rohanvást menekült. Merthogy valóságos nyúl volt az „illető". Miközben e miatt mérgelődött, megint lőttek hátul, s úgy tetszett neki, mintha a sörétszemek ott süvítettek volna el mellette. Torkaszakadtából kiabálta: — Megálljatok! Ne lövöldözzetek! Ember van itt! — De szava elveszett a süket űrben. Addig izgett-mozgott-forgott, hogy végre maga sem tudta, merre van észak, merre van dél. Dúlva-fúlva vetette vállára a puskát, hogy ő nem vadászik. Megindult arra, a merről a távolban lövéseket hallott. Menetközben egyre kiabálta: happ-happ! — hogy hollétét jelezze. Szerencséjére a borzasztó köd oszladozni kezdett s már nem volt olyan vakhomály körülötte^ a minőben az imént húsz lépésnél tovább nem látott. Nemsokára egyes alakok tünedeztek fel előtte, a kik szintén rendetlenül haladtak a ködben. Közéjök sietett s beállt a sorba. Már semmivel sem törődött, mert nagyon boszus volt. Alig várta, hogy vége legyen a körnek. A mikor lefújtak: komor arcczal haladt a gyülekező felé, a hova fáradtan, kimerülten, utóisónak érkezett meg. A vadászok épen a ködöt szidták, a mi miatt az egész kör elromlott, megbomlott. Szabó nekik akart menni, hogy összeszidja őket. Messziről kiabált rájok: — Komiszak vagytok, még ti beszéltek? hát én vagyok a nagy zsákcsináló? ki volt a numero hármas közületek, a ki utánam következett? Az csinálta a rettenetes zsákot! . . . Ekkor már odaért a csudálkozva hallgató gyülekezethez, s a mint a bűnöst keresve, szétnézett köztök, megdöbbenve tátotta el a száját. Egyetlenegyet sem ösmert az urak közül. Azt hitte, álmodik. 59