Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Egy úr elveszett

Egy úr elveszett. Gyönyörű havas tél volt s a vasárnap isteni nyugalma uralkodott az egész környéken. A tájék fehér volt végesvégig; az egyforma síkságtól kezdve a dombokig, a melyek fölött bágyadtan terült el valami, a mi nem volt igazi felhő. Világos és félig-meddig áttetsző anyag volt az a levegőben; emlékeztetett az üstökös sugárkévéjére, csakhogy nem csillogott. Sőt mintha azt okozta volna, hogy homályosabb volt alatta az érintetlen hó, mint ott, a hova az árnyéka ki nem nyúlt. Csorba Gergő, a vén határjáró, megcsóválta a fejét. Köd lesz, mondta Kányának, a pajtásának, a ki vele együtt volt kirendelve, hogy a mai körvadászaton a két szárnyat vezesse. A vadászok szánkái már látszottak a fasorban s így nem volt idő sok szóbeszédre; de azért Kánya megjegyzett annyit rövidesen : — No, akkor lesz is kavarodás. Jöttek a szánkók, nesztelen siklással, mintha valamennyit szellemszárnyak röpítették volna. A lovak patája alól szinte sziporkázva pattogott széjjel a megjegeczedett hómorzsa milliója. A hajtók közt lótás-futás támadt; az erősebbek féírelökdösték a gyöngébbeket; mindegyik azon volt, hogy ő kerüljön először szem elé, őt hadd válasszák a vadászurak tarisznyahordozónak, puskatöítögetőnek. Az első szán megállott s hatvan másodpercz alatt ugyanazt cselekedte az utána következő többi öt is. Mindegyiken három vadászúr ült. 55