Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Egy úr elveszett

— Éppen elegen vagyunk, — mondta Bárdos, a vadászat főrendezője, s megdörzsölte a kezét. Az öreg Csorba eléje toppant s katonásan verte össze a bokáját, szalutált: — „Jelentem alássan, száznegyvennégy hajtó!" — Minden vadászra esik e szerint nyolcz. Mintha csak előre tudta volna kend a számunkat, vén kujon. Aztán a vadászokhoz fordult: — Páros szám jobbra, páratlan szám balra! A kis számok elől! Zsákot s kaput csinálni nem szabad! Minden szem a kis Szabó Petire esett, a híres zsákcsinálóra, a ki röstelkedve tiltakozott a tüntetés ellen. Ö nem tehet arról, hogy kurta a lába s nem mindig bír a többivel haladni. Váltig kiabálja, hogy ne siessenek! de mikor mind süket! . . . A pajtások jelentős mosollyal hallgatták a kifakadását. Nekünk beszélhetsz! — ezt jelentette az a mosoly. Bárdos ez alatt már a hajtókkal foglalatoskodott. — Csorba, kend indul jobbra; Kánya, kend pedig a balszárnyat vezeti. A hajtók egymástól harmincz lépésnyire. A két szárny találkozása a sáros kútnál. A mint összeérnek, Kánya kürtöl. Akkor befelé indul a kör! Megértették kendtek? Mind a két vénség „haptákba" állott. — Megértettük instálom, — mondták egy szívvel-lélekkel. A kis Szabó nem volt szerencsés ezúttal. Az egyes számot húzta, s balra neki kellett elsőnek elindulni a nyolcz hajtó után. Mit volt mit tennie, megadással teszegette a lábszárait egymás elé, s a közben — rendes szokása szerint — félhangon monologizálí: — Ördög vigye; ha csak legalább kisebb volna a hó. De úgy látszik, az egész vonalon féllábszárig kell dagasztani benne. Nesze neked Szabó! Kellett ez teneked? te bolond Szabó! így enyelgett önönmagával s egyre távolodott a főcsoporttól, a hol Andorfy Jani tartotta szóval a társaságot. Szabónak eszébe jutott, hogy a többi milyen jókat nevet most a Jani adomáin s irigykedve dünnyögte: az a gazember is mindig tele van bolondsággal. 56