Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Az őrült szürkék

Az őrült szürkék. Féltizenegyre jár az idő s a vonat éppen begurul a fülöpszállási állomásra. Ez az a bizonyos mindig késedelmeskedő vonat. Délelőtt tíz óra négy perczkor kellene itt lennie; de nincs a világon élő ember, a ki arról tehetne tanúságot, hogy ő valaha ebben a menetrendiíeg hitelesített minutumban megérkezett volna Fülöpkére. Pedig nekem most minden perez drága, mert délután egy negyed ötkor már indulok is vissza, Budapestre. Leszámítva a napközi pihenőre szánt fél- vagy háromnegyedórai ebéd-időt: mindössze öt órám van arra, hogy a Kis-Kún-sikságnak mocsarakban meglehetősen gazdag eme vidékét bebarangoljam. Ez alatt az idő alatt folyvást csatakban, sárban, vízben, mocsárban, tocsogóban, süppedő rétségen és zsombékosban járok. — Azaz, dehogy járok. Röpít Csősz Sándor, az ő félbolond szürkéivel, s a hol nekem való (igazabban: mórsneffnek való) a terület, ott megáll, magam pedig beleszaladok a ezuppogóba. Hogy is lehetne másképen öt rövid óra alatt (a miben a területre szekerezés és onnan az állomáshoz visszaszekerezés ideje is benne van), megvadászni az egész „Galambos"-t, a „Káposztás"-t, — a „BalázsM, a „szőlők aíjá"-t, a kecskeméti vasúti töltésig, meg a mi még a zimonyi vasúton túl eféle mocsaras van. A mint leszállok a vonatról, két alak ötlik szemembe először is. Az egyik Csősz Sándor, a ki a pályaudvaron vár rám a szürkéivel. A másik a főnök. 45