Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Kollegák

szerre előzudúl, és hovatovább beáll az éjszaka, annál több szunyogezred kerül harczba. Az a harcz pedig igazán nem tréfa. A ki a szúnyogot csak a kertekből s erdőkből ösmeri, az a lápi szúnyoghoz képest úgy nézheti ezeket a vérszomjas férgeket, mint pajkos ördögfiókokat, a kik szurkálnak ugyan, de csak gombostűvel. A lápi szúnyog az más. Kérlelhetetlen, kiengesztelhetetlen, kivédhetetlen bestia, a mely nem nézi hol támad, hanem megy neki embernek-állaínak vakon, halálmegvetéssel; átdöfi a bőrünket dárdával s tüzes vassal szúr keresztül a ruhán. Ha agyoncsapsz egy tenyérütéssel százat, rögtön jelentkezik másik kétszáz, a melyik mind az elhunytak örökét követeli. A boldogtalan halandónak adóznia kell véradóval, akármit csinál, bárhogy tiltakozik. Még a levegőt is el bírta venni valaha az embertől a lápi oltott szúnyogok milliója. Ott zümmögött leírhatatlan sokasággal az orrod előtt, és ha könnyelműen ki találtad nyitni a szájadat, mert az orrodba erőnek erejével betolakodtak: akkor egyetlen lélekzetvétellel félmaroknyi szúnyogot szippantottál bele a lélekzőcsövedbe. Rád jött a köhögés, az utálkodás. Krákogtál, hörögtél, rugdalództál, a megfuladás veszedelme között. A lápi szúnyog nem tágított. Tovább követelte véredet-életedet. Jaj volt annak, a ki ott rekedt, kijönni nem tudott. A régi krónikák sok olyan emberről tudnak, a ki bement a lápba, de többet ki nem jött. Ki tudja, hogyan pusztult el? Elnyelhette az ingovány; kiszipolyozhatta a piócza; agyoncsiphette, megőrjíthette a legyőzhetetlen szunyogtömeg. Nemcsak embert, hanem állatot is el tudtak csigázni a végletekig. A lápok környékén sok ló pusztult bele a szunyogmarásba. Azoknak a testök minden ponton olyan volt, hogy ha végighúzta rajta a tenyerét az ember: úgy érezte, mintha vastagon borítaná a szegény pára bőrét a himlő. Most már nincsenek igazi lápok; s a ki csak ezekből az emlékezésekből tud rólok, könnyen azt mondhatja: hál' istennek. De 23