Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Géza barátunknál

Az a sunyi kuvasz megint utánunk ugrott s Gusztiról lehúzta a nadrág másik szárát is. — Hogy a nyila csapja meg! — üvöltött Guszti, — ezért kártérítést követelek. — Pszt, pszt! — csitítottam. — Hát a pézsmaruczák? . . . Ez hatott. Guszti elcsöndesült s meggyorsította a lépését. Alig haladtunk százötven lépésnyire, nagy üvöltés támadt mögöttünk. A tanya felől ordítozott valaki: — Megálljatok, rablók, gyilkosok! Megálljatok! . . . A púpos nő volt, a ki egy kimúlt pézsmaruczát lóbálva, futott felénk. A katasztrófás felfedezés tehát hamarabb megtörtént, semmint magunk is hittük volna. A nyájas idegen alakja szintén feltűnt a púpos nő mögött. Ő is fenyegetődzött. Egy pár nagy kuvasz rúgtatott utánunk, bőszen ugatva. Nem volt mit tétovázni. Vesd el magadat, pajtás! biztattuk egymást, és rohantunk, mint két derbyjelölt. Guszti a közeledő kuvaszokra duplázott, mire azok elmaradoztak tőlünk. Félannyi idő alatt jutottunk el az állomásra, mint a hogy onnan Gézához kiértünk, azaz tudja az Isten kihez. Éppen jókor érkeztünk, hogy felpattanhassunk egy megkésett személyvonatra, a mely Budapest felé tartott. Gézát azóta nem láttuk. De jaj neki, ha elénk kerül. Pedig elénk kerül, mert ő nem is sejti, hogy földrengést jelző távirata ellenére is meglátogattuk. 21