Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Géza barátunknál

Géza barátunknál. Megint meghívást kaptam Géza barátomtól, a kivel egy vendéglőben ismerkedtem meg, hogy látogassak el hozzá minél előbb és vigyek magammal egy pár czimborát, mert dögivei van nála a rucza s most volna legjobb ideje egy kis parázs ruczázásnak, a mig a fiókrucza mind együtt van a költőhelyén. Géza barátom egyike a legvidámabb embereknek, a kikkel az életben a sors összehozott. Ha Budapestre jön, — a mi minden hónapban megtörténik egyszer, — se vége, se hossza a dinomdánomnak, s rendesen mi dőlünk ki mellőle, míg ő teljesen jó kondiczióban indul haza. Itt lakik nem messzire, vagy kétórányira Budapesttől, s már régóta verbuvál bennünket, hogy okvetetlenül elmenjünk hozzá. Eddigelé többször mint féltuczatszor volt már megállapodásunk; de mindig történt nála valami, a mi miatt utunkat el kellett halaszíanunk. Egy órával az indulás előtt ilyen táviratokat kaptunk tőle: 1. Gidus negyvenfokos lázban. Talán tífusz. Maradjatok. 2. Gazdasszonyom megbabázott. Nincs a ki főzzön. Máskor jertek. 3. Pinczét feltörték, bort elvitték. Levélben bővebben. 4. Lovak megsántultak, állomásig sem mehetnek. Üdv! 5. Távirati hívásra elutaztam. Legközelebb értesítlek. 6. Tanyán veszett kutyák. Vesztegzár alatt vagyunk. Utolsó távirata pláne ez volt: 7. Földrengés érezhető. Kitöréstől tartunk. Bársony. Mulattató vadászrajzok. 17