Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Egy szem kukoricza

A vadászat késő délutánig tartott, s a mikor a társaság az erdészházhoz visszaérkezett, egy alak nagyokat nyögve ereszkedett le a legelső székre, a mely a kezeügyébe esett. Az falak Blihacsek volt. u. — Mi baja már megint? — fakgatták a többiek. — Egész nap úgy nyögött, hogy minden vadat elriasztott. Nagyon elfáradt ugy-e? — Ördögöt elfáradta! dehogy elfáradta! . . . egy szem kukurucz van botosban, azt nyomok lábammal! Hej, Miso! hej, kocsis! gyere, húzzad le hamar! A szolgálatkész erdőkerülő egy pillanat alatt lerántotta a kellemetlen botost. Blihacsek rázza-rázogatja, de az egy szem kukoricza csak nem gurul ki belőle. Végre is mordul egyet s elszántan belenyúl. Elképpedve néz körül aközben. — Mi baja Blihacsek úr? — kérdik tőle megint. Blihacsek semmit sem szól, hanem kísérteties ábrázattal előhúz lassan a botosból egy — mennykő nagy tollseprőt! Azzal járt egész nap. Csak a seprő csontcsücskét érezte, azt tartotta „egy szem kukoriczának". Na úgy-e mondtam, hogy az a magok esete ehez képest semmi, kiáltotta az öreg Tüdős és hivalkodva nézett körül. 10