Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Egy szem kukoricza

Egy szem kukoricza. zt a történetet az öreg Tüdős beszélte el nekünk. Az öreg Tüdős tudniillik nemcsak jeles elbeszélő, hanem van is neki mit elbeszélnie, minthogy sok mindent látott életében, és ő vele magával is sok olyan történt, a miről beszélni lehet. Még a „Tüdős" nevet is úgy kapta valahogy, tréfából. Ráragadt, a mikor egyszer jól beebédelt s nagyokat fújva-puhogva emésztett, a mire elcsudálkozott valaki, hogy: „ejnye be' jó tüdeje van annak az öreg úrnak!" Az öreg Tüdős így kezdte elbeszélését: „hm! az még semmi, urak, — hanem a mi Edler von Blihacsekkel történt egyszer a kemenczei vadonban, a hol téli vadászaton volt a derék ember!" Mindenki kiváncsi volt rá, hogy ugyan mi történhetett Edler von Blihacsekkel. Olyan is akadt, a ki mindenekelőtt azt akarta tudni, hogy ki az a Blihacsek. — Eíogy Blihacsek kicsoda, azt nehéz egy szuszra elmondani, — felelt Tüdős. — Valaki, a kivel mindaz megesett már, a mi a világon képtelenség. A kit mindig üldöz valami balszerencse, a mi mást még az álmában sem keres meg. Ha utazni akar, bizonyos, hogy a vasútról lekésik. Ha vendégnek megy valahova, ott vagy elfogyott a háznál az utolsó liter bor is, vagy éppen akkor gyuladt ki a kémény, a mikor végre vacsorálni kezdenének. Ha szekerezik, feldől. Ha vadászik, csütörtököt mond a puskája. A mikor édesdeden szunnyad, leroskad alatta a nyoszolya. Ha 8