Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Vadászat száz év múlva

nedvességtől is óvja. Nagykarimájú Panama-kalapjáról félkörben sűrű fátyol csüngött le hátul, hogy a nap sugara valamiképen ne érje a nyakát. Öltözete egyetlen köpenyszerű ruhadarabból állott, a melynek alúl-felül szárai voltak, hogy legyen hová bedugnia a karját s a lábát. A mikor elkészült, hasonlított némileg azokhoz a festői alakokhoz, a kik régesrégen, száz évvel ezelőtt, a budapesti dunai fürdők kabinjai előtt lesték, hogy mielőtt a vízbe ugranának, lehűljön a testök. A mint mindenkép elkészült, két tárgyat adott át neki a frakkos inas. (A frakk akkorra már teljesen lejárta dicsőségét; csak a cselédség hordta hétköznap. A frakkban a múlt század szolgaiságának az emlékét látták az új szabad korszak vezéremberei s végkép eldobták a hozzájok nem méltó öltözetet.) A két tárgy egyike egy közönségesnek látszó kampós bot volt, a másik pedig egy négyszögletű kis fadoboz, a melynek a tetején réz-csavarkák fénylettek; egyik oldalán ajtócska volt; még a picziny kulcslyuk is látszott rajta. Készen vagyunk, — mondta kengyeli Kengyelffy Diadal, s előkelően fordult a szolgához: A vendégek? A kutyák? Az inas barátságosan válaszolt: A vendégek már az étkezőben vannak; a kutyák pedig türelmetlenül várják Nagyméltóságodat. Diadal kilépett szobájából s a folyosón e perczben hosszantartó üdvüvöltés hangzott fel. Hat vadászkutya ült ott sorban; különös állatok, a melyeket a tizenkilenczedik század vadászai megdöbbenéssel néztek volna. Testök alacsony volt és hosszúkás, mint a régi idők borzebeié; szinök a múlt század angol poin-