Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422
Vadászat száz év múlva
tereinek a tarkaságát mutatta, farkok pedig bozontos vala, mint a kontinensről immár teljesen kiirtott rókáé volt egykor. — Remek állatok, — mondta Diadal elragadtatással. — Igenis exczellencziád, felséges állatok, — szólalt meg egy hang a háttérből. — Mindannyinak a Fónagy-féle kennelbe nyúlik vissza a pedigreeje. Azóta a körülmények megváltozása folytán át kellett a régi nemes fajt alakítanunk. íme ezekben a leszármaztatott ivadékokban mily művészettel van meg az ős-taxlinak minden kis nyíláson beférő alakja s a róka könnyűsége. — Ah igen, — tűnődött Diadal fennhangon, — a róka tulajdonságainak átültetése nagy eszme volt. A régi fajta becsületes kutyákkal a mindenkép hanyatló vadászati viszonyok közt nem lehetett volna már boldogulnunk. A róka ravaszsága ma kiegészíti a vadászebet. — S a farka! — jegyezte meg nyomatékkal az imént szerepelt hang, a mely a fővadász szeszkedvelő torkából gurgulyázott ki. — Az teszi be az ajtót! — Persze, a farka, — ismételte Diadal. — Ezzel csudát művelt a jeles keresztező. Ha róka nincs is már, de van azért rókafarok elég s hölgyeink felújíthatják a múlt század végén divatban volt róka-boákat. — Szervusz Diadal! — szólt közbe valaki. — Szervusz Nagyivó! Hogy aludtál ? — kérdezte Kengyelffy. — Nyugtalan voltam, pajtás. Tudod, a vadászláz! — Értelek pajtás! Hát a többiek? Szilaj és Vérengző! — Már reggeliznek. Vérengző borzasztó mennyiségű kaviárt fogyaszt; Szilaj pedig most nyeli a negyedik csésze teát, de csak rumot töltöget a csészébe, úgy láttam. — Menjünk, zavarjuk ki őket. Hisz máris késünk, öreg. Alig telt bele egy rövid óra s a társaság jól bereggelizve, útnak indult. Az udvaron furcsa kerekes székek voltak egymás mellett, a melyek fölé ernyő borult. Ki-ki beleült egy ilyen székbe s gyakorlott kézzel nyomott meg egy gombot a karfán, mire könnyedén, kecsesen kezdtek tovagördülni a kis villamos motorok. 139