Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

A veszett-vadász

— De ne nagyon szorongassák kendtek. 'Iszen nem tehet róla az istenadta. Én addig megyek a faluba, hozom a doktort rögtön. — Abbiz' jó lészen, ténsúr! A markos legények sietve indultak el s ekkor Guszti is nekivágott a nyúllal a haza vezető útnak. De valahol megállott s leste, hogy az emberek csakugyan bemennek-e a cserjésbe, a hol nemsokára azután elhallgatott a kopócsaholás, hanem következett utána a másforma lárma; és végre előkerültek a vásárosok, de hoztak magukkal valakit, a ki ugyancsak rúgkapált s kiabált. Ennyi elég volt Gusztinak. Tudta, hogy a mint a korcsmába érnek, kisül a dolog, mert a korcsmáros ösmerte Jánost. Sietett hát, hogy minél előbb messze legyen innen. Másnap megette a János nyulát, s meghívta rá a barátját is; de az azt üzente neki, hogy ott lövi le, a hol meglátja. Azóta halálos ellensége Guszti bácsinak. 136